Informatika - avagy ki fogok készülni

Annyira, de annyira várom már, hogy lehetőleg sikeresen letegyem az osztályozó vizsgát, majd azt követően az érettségit. Ugyanis rövid úton fogok kikészülni, ha ez tovább folytatódik. Én nem hiszem el, hogy az én hibám minden, meg én fogom fel rosszul a dolgokat. Anyám eddig le se szart, most meg, hogy kijelentettem "szóbelinél a kettes a cél" rögtön elkezdett velem veszekedni, hogy milyen hülye vagyok és stbstb - persze mamámmal karöltve (nahát, nem hiába anya-lánya).
Szóval, akkor miért is fogok kikészülni?
Történt, hogy tegnap reggel leültem a gép elé (mint az ezt megelőző szombaton), hogy kidolgozzak 6 tételt és közben tanuljam és minden szuper... amikor édesanyám szólított. Na most, teregetés - no problem, csak néhány kivételes esetben. Ez egy ilyen eset volt, ugyanis édesapám munkásruháját nem tudom kiteregetni, mert ahhoz legalább 10 cm kellene még (na meg édesapámnak nem jó, ahogy én teregetek, szóval...) és kiteregettem a többi részt, de mondtam anyámnak, hogy azt nem tudom kiteregetni és nekem amúgy is tételeket kéne kidolgoznom. Itt kezdődött a tegnapi nap fénypontja, ami ebédnél csúcsosodott ki. Ugyanis volt egy kisebb vitánk (és a családban az emberek nem szeretik, ha mások szembesítik őket az igazsággal) és azóta nem szól hozzánk.
De engem miért ugráltat édesanyám, amikor konkrétan kijelentettem neki, hogy ki akarok dolgozni 6 tételt, és az fontos és igazán megérthetné. Amikor neki kell vizsgára készülnie és tételeket kidolgoznia, akkor simán nyavalyog, hogy ő ezt nem tudja és segítsek neki - és ezért ez a hála? Hogy én készülnék a francos vizsgára és nem elég, hogy bent az iskolában szívás az egész, de még itthon is...
Ma viszont, amikor kijelentettem mamámnak, hogy szóbelinél a kettes a cél, hát rögtön felháborodott az anyám, hogy így meg úgy... De akkor kapják be! Hát én itt szenvedek, tanulnék a vizsgára és közben próbálok normálisan felkészülni az iskolára, és itthon is csak azt kapom, hogy "egész nap a gép előtt ülsz"... És ilyenkor mindig szarul érzem magam, mert el akarnék menni futni (kocogni), sétálni vagy kirándulni, biciklizni, de nem tudom ezt megtenni, mert szombaton ugráltatnak, vasárnap meg átjáróházzá avanzsálódunk.
Bent is ilyen remek a helyzet.
Az osztályfőnököm konkrétan kijelentette, hogy őt nem érdekli, hogy a német szóbeli vizsga azon a héten lesz, amin az osztályozóvizsga, mert az informatikát mi választottuk, hát akkor hajrá. És ezzel nem is lenne semmi gond, csak akkor nem lesz olyan perfekt a németem, mint ahogy azt ő elvárná. Meg ahogy a család elvárná...
Szóval az informatikának hamar vége kell hogy legyen, mert különben megőrülök... És én csak annyit szeretnék, ha a családom végre felfogná, hogy én próbálom a legjobbat kihozni magamból, de szóbeliknél hátránnyal indulok - és éppen ezért ötös gyakorlatra/írásbelire hajtok.

(Hogy fogom én megtanulni Tiborc panaszát keddre, ha jelenleg a perifériákról és RAM-ról, ROM-ról tudok csak beszélni?!)

The winds of change

#the #past

Egy két szó az iskoláról, meg arról, hogy jelenleg egyetlen egy személy az, aki nem a barátom, de igen (fogalmam sincs mi ő nekem, de erősen barátba hajló), aki képes volt megnyugtatni. Jó, igazából azzal, hogy nem értette, hogy miről próbálok beszélni, azzal sikerült lenyugtatnia a kedélyeket.
Iskola (meglepő téma...)

Jelenleg így néz ki a félévim (tudom, hogy az egész évest kell nézni év végén)
  • Nos, nagyon örülök, mert megvan a a három jegyem a mai nappal  föciből, ami azt jelenti, hogy a következő heti dolgozat osztályozása az én esetemben eléggé lecsökkent. Ennek azért örülök, mert (most nagyon csúnya leszek, de szeretem az igazságot) a tanár (akit kedvelek amúgy) kicsit szétesett. Jó, nem kicsit, hanem nagyon és nem kicsit, hanem nagyon nem tudom a mostani órák anyagát. Ez azért rossz, mert a fejébe vette ez a drága (ami amúgy nem rossz ötlet), hogy nagy téma helyett kis témákban kér számon. Nem is lenne rossz, ha lenne egy jegyzetem, amiből képes lennék megtanulni ezt az egészet. De nincs, és nem tudom miért. Lehet, hogy a könyvből kéne kinéznem a dolgokat, de fogalmam sincs mit kéne. De megvan a három jegyem - ez már félig győzelem.
  • Mint látható, irodalomból lerontottam és igazából I don't know how. De nem is érdekel addig, amíg ez a tantárgy nem lesz húdenagyonfontos. (Tudom, hogy érettségi tantárgy.)
  • Angolból szeretnék belehúzni, nagyonnagyon, mert mindamellett, hogy most már teljesen beleszerettem a nyelvbe (lehet, hogy a német nyelv elleni ellenszenv okozta ezt...), nekem fontos.
  • Igazából, azok a tantárgyak amik érdekelnek, azok mennek és oké, a többit meg egy minimum négyes szintre szeretném teljesíteni. Szeretném azt a fizika kettest onnan kirugdalni, mert lehet, hogy nem érdekel a tantárgy maga, de majd a sokadik-diplomámhoz kelleni fog egy része.
  • A sűrű matek röpikkel nekem csak annyi bajom lesz, hogy a matek nem áll az első hármasban - és az informatika helyére nem fog bekerülni, még akkor sem, ha nagyon szeretne. A matek az matek, amit hiába ért az ember, ha a dolgozatban mást kérdeznek. Szerintem emiatt is nem szeretnénk mi sűrűn dolgozatot írni, mert nem tudjuk milyen feladatokhoz lesz kedve a tanárnőnek. Remélem TZ-t nem akar majd ebből az anyagrészből íratni...
  • Jövőre talán a magabiztosságomon is kéne fejleszteni, mert néha olyan jókat mondok csak nem hangosan, hogy magamban örülök meg minden, de... Ugyanakkor félek, hogyha hülyeséget mondok akkor úgy néznek rám majd, mint ahogy a töri tanárom nagy általánosságban néz rám. (Nem tudom a tanároknál hogy megy ez, de engem nem motivál a minél keményebben/szigorúbban annál jobb módszer.)
  • Soha többé nem fogom szerintem elmondani egy tanárnak sem mit gondolok róla (főleg nem angolul, I know I am stupid), vagyis nem úgy, hogy nincs rá egy kis időm (kis idő alatt értve legalább két óra), mert szerintem a fele nem érthető és azt se tudom a végére már mit akartam írni.
  • Jajj, de a biológiának most nagyon örülök, mert csak nekem lett ötös a dogám. Vicces, mert teljesen abban a hitben voltam, amikor a tanárnő mondta, hogy csak egy ötös és egy négyes lett, hogy a négyes az enyém és az ötös Livié, de nem így lett.


Művészi fotó lett :D

#the #future

Úgy döntöttem, hogy megváltozok - anyám, hogy én mennyiszer eldöntöttem már ezt. Sajnos úgy érzem a barátaim nem is a barátaim. És sajnos azt hittem, hogy ha a legkedvesebbel megbeszélem a dolgot, akkor minden rendben lesz. Sajnos úgy látszik, hogy a barátomnak "értelmezési és/vagy rövidtávú-memória gondjai" (néha nem érzik az emberek az idézőjeles dolgokat) vannak, mert az egészet úgy kezdtem, hogy "tudom (néha) mindig idegesítő vagyok..." és a kedves beszélgetés végére oda lyukadtunk ki, hogy én tényleg egy idegesítő ember vagyok és az én hibám az, hogy eltávolodtunk egymástól. Engem nem zavar túlzottan, hogy miért gondolják rólam, hogy idegesítő vagyok és ez a miért volt az, aki megnyugtatott és annak ellenére, hogy szerintem nem fogta fel teljesen amit írtam, olyat írt, amit nem neki kellett volna. Mindenesetre akkor innentől kezdve gyökeres változtatás, és nem a miért kigyomlálásával fogom kezdeni, mert ő, ha elfoglalt, vagy nem akar beszélgetni nem azt írja, hogy "Mennem kell, jöttek" (ezzel hazudik), hanem, hogy "Elfoglalt vagyok". 
Sokszor elgondolkozom mi lenne velem, ha mindent be kéne magolnom és olyankor rájövök, hogy képtelen lennék rá. És talán emiatt nem tudom teljesen átérezni R.helyzetét, mert ő azt mondja, hogy neki ezt kell csinálnia. Én megpróbáltam megérteni, de nézzük a tényeket: annyira taszítjuk egymást az egykori klikk (értsd: én és ők), hogy hihetetlen. És igen, én szemét vagyok biztosan, de nem vagyok tömeggyártmány és én igenis kedvelek másokat. Azt hihetné az ember, hogy én milyen kis hülye, koromnak nem megfelelő (abba az értelemben, hogy nem nézek ki a koromnak megfelelően) vagyok és igazából ez nem teljesen igaz.
Lehet, hogy nem nézek ki tizennyolcnak és nem úgy viselkedem néha, de olyan emberekkel vagyok körülvéve a nap nagy részében, akik hihetetlenül gyerekesek is tudnak lenni. Nagyon furcsa ez nekem, és lehet, hogy más vagyok, de sosem szerettem kitűnni a tömegből. El kell tudni viselni az árát, mert ezzel a lépésemmel azt eredményeztem, hogy mindenki a kis naiv lánykának néz. A helyzet az, hogy én megelégeltem, hogy koravénnek néztek és kaméleon lettem, és nem bánom csak néha rossz érzés.
Nem tudom, hogyan kéne viselkednem, de ez van. A napokban tudtam meg anyutól, hogy ők gondolkoztak rajta, hogy egy tehetséggondozó iskolába küldenek, mert kár lenne elpazarolni a tehetségemet, de aztán inkább mégse, mert tudták, hogy az kiölné a lelkemet. Nagyon, nagyon hálás vagyok nekik azért, amiért nem erőltették ezt és oda járhatok ahova járok. És azokkal az emberekkel, még akkor is, ha nem mindig érzem úgy - mert ezek az emberek fejlesztenek, formálnak.
Nem tudom, hogy milyen változást akarok, mert eddig megvoltam ezzel az énemmel, de úgy látszik valamit rosszul csináltam. Szóval elkezdek magolni, hogy átérezzem R. helyzetét, aztán nem fog érdekelni senki más csak a klikk. És talán még arra is rájövök R. miért mondta azt, hogy úgy nézek rá mint egy véres rongyra, amikor ő néz rám úgy. De nem tudom...
I don't know anything :(

"Do you have any problem with me or with my work?"

!A következő bejegyzésben az iskolai élet "másik oldaláról" lesz szó, ami azt jelenti, hogy túl sok pozitívum nem lesz. Ez a mai esti beszélgetésnek következménye. Szóval a "másik oldal" képviselőinek... No!

Talk about the goat

Olyan nagyon nem jutott eszembe más cím, hogy így a novellaírás után ez jutott eszembe. Amúgy szerintem mindent elárul - vagyis, azokat, amikről most szó lesz.

#write #good #English #short #story

Ez úgy érzem egy pluszos feladat lesz, mert ez tényleg az én feladatom. Igazából utálok pluszért beadni dolgokat, mert úgy érzem azzal magamat csapom be. Hiszen, igen, megírtam a házim és hú, de jó - de ezért én pluszt kapjak? Én inkább a tudásomért leszek négyes, de stabilan. Persze, megértem a többieket, hogy esetleg ez a tanár szemében jó pont, meg ezzel akár jegyeket is fel lehet húzni, de én nem érzem túlságosan szükségesnek ezt. Persze, most lehet mondani, hogy "Milyen hülye vagy! Így nem fogsz jobb jegyet kapni, pedig lehet segítene." Nekem nem célom az ötös angolból (jó, valamennyire az lenne, de nem így alakult), én boldogan megvagyok a négyes, de stabil tudásommal. Az meg, hogy néha kicsit lustább vagyok... that's a problem. Amúgy nagyon szeretem magát a nyelvet, nagyon szeretek Valakivel ezen a nyelven beszélni (aki ahhoz képest, hogy milyen jól tud angolul, most már egyre több hibát vét, amit én persze javítok, ha tudok), és én tudom magamról, hogy egyes felelésekkor lehet, hogy tudom az összes szót, de nem érzem biztosan magam a kiejtésben. Igen, ez lehet, hogy rossz hozzáállás, tudom magamról, próbálok változtatni is, de... Mindenki valamiben tehetséges, hát én az írásban mondanám annak magam. Egy kb. 177 szavas novellát sikerült összehoznom, ami még egyenlőre magyarul van meg, s valószínűleg több lesz az angolban. (TitleWhat happened with the goat? -> így remélem érthető a bejegyzést címe :))
Amúgy elég érdekes egy történet, de régóta gondolkoztam már rajta, hogy megírom. Apu amint meghallotta a szereplőket kinevetett, de azt mondta jó ez, csak ilyet még nem hallott. Maybe pénteken beviszem, mert ma még a portfóliót csinálom és a fordítást is szeretném jól megírni.

#talk #about #the #school #newspaper

Öhm, hát, én nem szeretem a negatív kritikákat, de sajnos belém bújt a kisördög és az őszinteségroham, úgyhogy leírom. Persze, valószínűleg, ha ezt látná pl. valamelyik illetékes akkor lehet, hogy balhé lenne belőle. Pedig én csak azt írom le, amit a kívülálló lát.
Nagyon jónak tartom az öltet magát, és remélem, hogy nem csak egy számot látunk majd belőle, mert tényleg jó ötletnek tartom. Van rengeteg téma, amit fel lehet hozni. Sőt, az első számban maga a témák választása még tetszik, de (most lehet utálni) maga az "újság" kinézete szerintem egyáltalán nem olyan, mint amilyen egy műszakis iskolának kéne lennie. 
Még csak nem is azt mondom, hogy mindenki ehhez ért és bumm, csúcsmegahiperszuper elektronikus újság kész, de... Kezdjük akkor:
1. Kezdőlap
Egyrészt tetszik, másrészt nem. Mert nagyon tetszik, hogy nem az unalmas, sablon tartalomjegyzékkel oldották meg az újság tartalmát röviden, hanem képekkel, formákkal. De, ha már így vagyunk, akkor esetleg a formákra egy hivatkozás nem bűn - így rögtön oda lehet ugorni, ahhoz a részhez, ami minket érdekel.
2. Interjú
Nagyon jó, nagyon ötletes meginterjúvolni az igazgatót. Elég sok érdekes információt tudtunk meg, meg régi történeteket is, az igazgató személyes véleményét stb. Viszont szeretném felhívni, a drága szerkesztőket a helyesírásra. Nincs ok benne, meg nem tűnt fel úgy, hogy "jé, itt egy csomó hiba", csak pl. "Az diákok magatartása..."
Szóval erre figyelni kell!
3. Kortárs
Érdekes :)
4. Életmód
Ez tetszik a legjobban. Mármint kinézetileg, tartalmilag, szerkezetileg.
5. Minden más
Receptek jöhetnek minden mennyiségben, külön tetszik, hogy saját készítésű (?) képekkel van illusztrálva. A horoszkóp habár nem sok mindenre jó, de a napomat feldobta. Viccek is jók, feldobja az újságot nagyon. Hirdetmény, jó-jó (erre később a kinézetnél visszatérek). Impresszum is rendben van.
6. Kinézet, elrendezés - avagy ami a szememet szúrja
A cím biztos nagyon szipi-szuper, hogy ennyire színes, de nem illik bele nekem valahogy. A betűszínek és betűtípusok keveredése engem kicsit zavar, mert így... Mondjuk a "Kortárs"-nál a verseket lehetett volna vörössel, az adatokat feketével és, ha már valami adat vörössel volt írva, akkor minden adat úgy... A képek viszont jó, hogy vannak. Amúgy nekem az életmódhoz szerkesztett kép jött be, egy olyat egész nyugodtan lehetett volna mindegyikhez készíteni, mert úgy egységesebb lett volna (nem azt mondom, hogy minden számban legyen különböző... nem, egy egységes, mindenhez passzoló fejléc tökéletes lenne). EZ az én problémám. Nem egységes az újság.
Valamint egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy a hirdetmény az utolsó oldalra kerül úgy, hogy a kezdőlapon meg sincs említve. (Amúgy én erről a versenyről lemaradtam idén, és marhára bánt, mert szerettem volna novellát írni...)

Én azt mondom jó ötlet és csak így tovább, de a kinézet szerintem fontos - és ha egy webes dologról beszélünk még inkább. Nem csiricsáré, csak igényes és... Lehet, hogy én vagyok túlfejlett, ami a Word kezelését illeti, de (nem bántásból) szebb kinézetet tudtam volna varázsolni neki. Nem mondom, hogy én, hú de ügyes vagyok, de a Word szinte az életem és aki több mint 20 novellát, 3 kisregényt írt az egy idő után elkezdi szépítgetni a dokumentumokat és rájön a Word okosságaira.
Eredményes következő számokat kívánok amúgy a szerkesztőknek! (Panna, ez ugye tudod, hogy neked szól, mint tanulság, hogy te láttál egy véleményt!)

Alive

#Geography #never #know #the #results

Lehet, hogy rossz vagyok matekból (annyira nem is), de március 7-e mintha már elmúlt volna. Márpedig a honlapon az volt írva, hogy addig meg lesz az eredmény. Ez csak azért kicseszés velünk (igen, többesszámban, mert az osztályból többen hülye részt vettek rajta), mert a drágajótanár nem írja be az  ötöst. Azt nem tudom meddig szeretné még húzni (miután meg is jegyezte milyen szemét, majd elnézést kért), de legutoljára azt mondta "majd ha a többiek eredményét is tudom". Szóval most várok (és imádkozok, hogy ne akarjon kedden dolgozatot íratni) és reménykedem, hogy a jövőhét folyamán megtudjuk a versenyeredményeket és beírják végre az ötöst. Álmomban amúgy először a 25.-ek voltunk a 15-ből... Szép remények?

#History #TZ #noooo #should #learn

Egyik tanárt sem érdekli, hogy a hétvégén nem biztos, hogy lesz idő mondjuk 10000000% -os tanulásra. Nekem konkrétan nagyon kevés az olyan hétvégéim száma, ami nincs betáblázva. Oké, hogy pl. a jövőheti Tatás kiruccanás az én kedvemért (meg apu szülinapjáért) lesz, de azon a napon pl. este simán tudok tanulni.
Nem úgy mint a mostani hétvégén.
A mai nap átjáróház volt a házunk - konkrétan reggeltől estig sorban érkeztek az emberkék. Jó, csak a nagyszüleim (reggeltől délutánig) és egy baráti család (délutántól estig) jöttek, de azért az elég furán nézett volna ki, ha azt mondom délután "Bocs, tudom, hogy utáljátok, hogy nem veletek foglalkozunk, de én most befejezem a portfólióm és folytatom a beszélgetést Regivel, hogy kiderítsem mik azok a hatáskeltő eszközök". Lehet ezt kellett volna tennem - de hát ha ezt megteszem én leszek lecseszve... 
Szombat... reménytelen. Itthon sem voltam.

#next #week #is #coming

Nos, a jövőhéten tervezem:
  1. befejezni a portfóliót (legyen elég tintapatron)
  2. szerezni olyan állatul kinéző biciklis, love-os karkötőt
  3. szóbeli tételek kidolgozás infóra
  4. megírni az össze dogát (töri, matek, nyelvtan, fizika -> így kezdőkörben, mert a föcit remélem nem gondolta komolyan)
  5. megírni a novellákat (legalább azt a kettőt, amit annyira, de annyira elterveztem)
  6. folytatni a print screen-t
  7. túrós sütiért nyavalyogni ("ma csinálok" mondta édesanya, majd megsértődött amikor felhoztam, hogy még mindig nem csinált, pedig apunak is megígérte...)
  8. megünnepelni apucika szülinapját holnap is (ma is ünnepeltük, de igazából holnap lesz)
  9. elmenni Tatára (csak gyorsan letudni a túrát, aztán felkeresni a Csokizót és azt az óriáspalacsintázós helyet, amit láttam szeptemberben)

Sydney és miegymás

Kaptam pár képet Sydney-ből az unokatestéremtől - ő kint lakik már két-három éve. A képeken a mai délutáni időjárás látható, szerintem gyönyörű a látvány. Gondoltam megosztom itt is, hogy mindenki más is gyönyörködhesse benne.





















A mai napomról annyit: számomra felfoghatatlan és hihetetlen.
  1. Ötös lett a matekdogám (mééééég amit a párhuzamos szelők, meg szelő szakaszok tételéből írtunk)
  2. Holnap elvileg megint írunk egy dogát (és csodálkozik a tanár, hogy lassan haladunk... minden héten egy doga...)
  3. Valaki ugyanazzal a problémával állított szembe engem, aki miatt én egy másik embert megkérdeztem, hogy mi a véleménye róla és most az aki engem állított szembe ezzel a problémával nem reagál... (eléggé bele lehetett keveredni?)
  4. Holnap addig fogom mondogatni a föcitanárnak, hogy írja be az ötöst a versenyre, mert még nem írta be. Lehet utálni fog, de legalább beírja (kedden megkérdezte tőlem "Ugye milyen szemét vagyok?" én meg természetesen egyetértettem, hiszen tanárokkal nem vitatkozunk)
  5. Jaj, hogy a csokikanál miatt hogy kiborultam...
Nem akarom a holnapot, nagyon nem!

EgyPletyka+EgySzületésnap...

Két dologról fogok írni lentebb és mindkettő központi témája egy ember lesz. Viszont annyira nem tudom miről kéne írnom, hogy így tényleg kénytelen vagyok ezekről írni. És mivel kénytelen vagyok ezekről írni, így meg is teszem. (Jó, ez túlzás, de hát most ezeken gondolkozom.)

Egy telefon nélküli világban...

Azt hittem normális szüleim vannak, akik ha azt mondom "alsópolcos" akkor nem a legdrágább cuccokat keresik. Tévedtem. Sőt, még le is csesztek, hogy miért mondom, hogy "Milka csoki", amikor olyan nincs is... Asszem mostantól elég volt - ugyanis az, hogy az apám elkezdett velem ordibálni, hogy "De amikor a múltkor felhívtunk még nem kellett volna semmi" az már nem olyan dolog, hogy jó, hagyjuk. Ugyanis én megmondtam MÁR AKKOR, hogy az a kib* csoki a Tescoban kapható és ha a Ázsiában nincs, akkor majd megnézem ott... Ma elmentek oda, majd visszatértek - természetesen olyan csoki nem volt.
Gondoltam (oh, rosszul, ezentúl inkább nem gondolkozom), hogy ha nincs Tescos termék a Tescoban, akkor azért valamilyen csokit hoztak. Hoztak, csak nem nekem, hanem maguknak. Majd ordibáltak velem, hogy "Szerinted mi tudjuk mi az, hogy alsópolcos?"... Igen, bevallom bűnöm, meg se fordult a fejemben, hogy ha azt mondom "alsópolcos" a Milkák közt keresik. Szóval tényleg, én tehetek róla... megérdemlem, hogy ordibáltak velem, mert hát én nem mondtam meg, hogy alul keressék, "egész biztos azt mondtam" Milka csoki az, biztos csak az lehet"... véletlenül sem figyelmezettem anyámat ma reggel, hogy alul lesz...
És az egészben a legszebb mi?
Elküldtem anyuékat 5000 Ft-tal, hogy azért cukrászdába is mehessenek - ez ugyebár 2000 (ma. 3000) lett volna. Vissza kaptam 1100 Ft-ot (!!!!), mondván "se csokit nem tudtak venni, se macacupit, de azért költöttek ők"... Nem arról van szó, hogy sajnálom tőlük, de basszus, ha nem vettek csokit és nekem azt még be kell szereznem, miből fogom? Abból az 1100 Ft-ból, amit holnap elköltök egy születésnapon? Hát marha jó lesz mondhatom...
Amúgy is annyira nyugodt voltam, hogy valami nagy nehézségek árán is, de sikerül - remek, majd kereshetek másik helyen olyan csokit (vagy bármilyet), ami lehetőleg nem drágább 100 Ft-nál, mert annyim marad a holnap után.
De örülök, hogy az apám arra a kérdésre, hogy "A telefonod itthon hagytad?" azt válaszolta "Nem, miért?" és csodálkozva nézte végig, ahogy eljátszom, amint felhív, hogy tudassa velem ott sincs olyan csoki... Én még megpróbálom pár helyen, aztán ha nincs kap másmilyent (ja, igen, mondtam már, hogy ajándék lett volna?!)... 
Fogalmam sincs hogyan szerezzem be a csokit, mert habár online lehet rendelni azt nem tudom kihasználni... (ugyanis nem lehet készpénzzel fizetni... WHAT?!)