Rövidke karácsony közbeni post

Remélem mindenkinek úgy telik a szünete, ahogy szeretné és a fa alatt is azt találta, amire témyleg vágyott.
Nekem idén nem volt túl nagy meglepetés, hogy mit kapok, de nagyon örültem neki. Amúgy a hangulat az nem valami karácsonyi - sőt (a mai nap...)...
Bye!

Ellenem a technika... de én legyőztem

Kaptam ma egy csodaszép fejlécet és nem tudom kitenni, mert a blogger nem működik rendesen... De már elkezdtem alakítgatni ezt, azt - amint látható - és egyszer csak fejléc is lesz... Addig meg, marad így.

!UPDATE!

Miután újraindítottam a gépet sikerült végre feltöltenem a fejlécet. A blog színvilága ehhez kötődik:

Partytisch :)

Osztálykarácsony – avagy Partytisch 30 valahány főre

Furcsa mód idén is eljött az osztálykarácsony ideje, és idén is 21-én volt, ami még mindig a legrövidebb nap… A szokásostól eltérve viszont idén nem csak körben ültünk a teremben és ajándékoztunk, hanem egy asztal köré ültünk és ettünk. Partytisch karácsonyi üzemmód.

"Nagy és felnőtt" én...

Vegyünk egy nagyon komoly engem, meg egy szintén legalább ennyire - komoly tanárt és adjuk össze őket. A végeredmény jobb esetben is katasztrófa, de azért nem olyan nagy. Hogy miről is beszélek? A mai napomról, aminek még nincs vége...

Ismerd meg a komolyabbik énem + egy kis mese a napjaimról

#Röphír

Gondoltam kicsit helyzetet jelentek. Az oldalt található menüsor 2/4 egészben kész (bár a túrás folyamatos frissítésre szorul, holnapra viszont megpróbálom úgy nagyjából rendezni az eddigieket) és további két lap vár megszerkesztésre. A "Rólam" menüpont ugyan kész van, de tervezem a megváltoztatását, átvariálást - tehát még az is változni fog.
Van a tarsolyomban egy-két bejegyzés, de sajnos a hétvégén nem jutott rájuk időm - de ami késik nem múlik.
Legyen szép hetetek! :)

Sorozatosan

Mint sokan tudják, én nagy sorozatrajongó vagyok és egy sorozatot általában az elejétől végégig megnézek – még akkor is, ha marhára nem tetszik egy idő után. Hát, most akkor egy rövidke bejegyzésben megpróbálom összefoglalni mik azok, amik már megfordultak a képernyőmön és mik azok, amik meg fognak…

|Magyarázat:                                                                                 |
|színes, zöld betű:  már belenéztem, csak félbehagytam|

Ajánlott lista, újranézendők:
Supernatural
The Big Bang Theory
How I met your Mother
Walking Dead
Arrow
Perception
Falling Skies (Noah Wyle szerepel benne és én még csak most szereztem róla tudomást)
Breaking Bad
Sherlock
Under the dome
Alphas
Bír-lak
Nurse Jackie

Jóbarátok
Vészhelyzet
Bűbájos boszorkák

Amiket nézek jelenleg:
Once upon a time (Hogy mi van? Én már kezdem nem érteni.)
Grey’s Anatomy
Bones
CSI (az összes)
Helyszínelők (az összes)
Gyilkos elmék
Cobra 11
Originals


Család és a sorozatok:
Régebben sokat ültem a TV előtt, miután megírtam a leckéket és egyszer csak rászoktam a különböző sorozatokra. A Jóbarátok az egész család kedvence volt, a Vészhelyzet pedig kiskorom óta számomra egy favorit. Amúgy régebben – és mostanában is – a család mindig leült és megnézte este az adott sorozat, adott részét és ez mindig olyan jó volt. Mostanában minden este krimizünk (anyu mostanában azokra szokott rá, és este az van, amit ő akar), vagy pedig feliratos estet tartunk két epizóddal az OUAT-ből.
Szóval a család inkább olyan családias sorozatokat néz együtt, bár a krimiket nem tudom, hogy ide lehet-e sorolni. Amúgy szerintem elég egyöntetűen el tudjuk dönteni, hogy miket nézzünk – bár vannak részek, amiket nyolcmilliószor meg kell nézni, mert valamelyikünk tuti nem látta még elégszer

Én és a sorozatok:
Vészhelyzet, OUAT, Grey’s Anatomy, Bones… ezek azok, amik nélkül jelenleg nem tudok élni – igen, a Vészhelyzet a megnézendők között szerepel, de holnaptól már nem ott lenne a helye. Szóval, ezek a sorozatok, amik előbb felsorolásra kerültek mind olyanok, amiket az elejétől kezdve nézek, és mindig tűkön ülök a legújabb rész előtt. Egyesével is megemlíteném ezeket a sorozatokat, de mindegyiket ugyanazért szeretem – vagyis nézem folyamatosan: cselekményes; jók a szereplők; minden megvan benne, amire nekem szükségem van.
Amit viszont meg szeretnék külön említeni az a Bűbájos boszorkák, valamint a Zorro telenovella. Ez a két sorozat azért került kiemelésre, mert mindkettőhöz nagyon jó emlékek fűznek. A Bűbájos boszorkák amellett, hogy családi sorozat volt, amit minden hétvégén/hétköznap nagyon vártunk, még a barátságok kialakulásában is elég nagy szerepet játszott. A Zorro pedig… nem vagyok oda a telenovellákért, de az szerintem egész jó lett – amúgy is szerettem a Zorrot |filmek| – és eléggé rászoktam, amikor adták a TV-ben.

Valaki esetleg valamilyen sorozatot ajánlana még?

És beszéljünk a(z)... #7

És, most érkezzen barátaim közül az, akivel valószínűleg a legtöbbet beszélek, és aki segít megírni egy-egy bejegyzést, aki az ötleteket adja:

… R E G I N Á R Ó L

És beszéljünk a(z)... #4

Olyan téma következik, aminek eredetileg A z  a l v á s  é s  a z  i s k o l a, de Regi barátnőm olyan dolgokat írt, hogy muszáj volt egy kicsit megváltoztatnom, így lett a témánk ez:

... I S K O L Á R Ó L
(iskolai életről)

Túltengett versenyszellem?

Mai posztban legfőképp arról a bizonyos tőzsdés versenyről lesz szó. A "További bejegyzések »" után inkább a csapattagoknak lehet érdekes (információk összegyűjtve, amiket eddig én kiderítettem), de azért egy kicsit mesélek, hogy hogy érzem magam.
A hét eddig a borzalmas és a csúcs szuper között ingadozik és a hét második felében inkább az előbbi életérzés felé fog hajlani - hiába nyílt hét, ez nálunk csak még nagyobb szívásokat jelent... Amúgy a negyedik óra után visszaáll a rendes kerékvágás - vagy legalábbis próbál visszaállni. Igazából az nekünk jó, hogy bejönnek, mert így nincs feleltetés és/vagy dolgozatírás... kivétel talán ez alól a csütörtöki fizika óra, ahová bejelentettek egy dogát. No problem, legalább jó teremben leszünk... :) Időközben nem írtuk meg, tehát a pénteki napon kívül (ahol aztán töriből írtunk csak...) egész jól telt a hét. 

H A T E + F Ő

Van, akit meg lehet érteni - na, édesanyám nem tartozik azon személyek közé. Sose fogom megérteni, miért nem érti meg végre, hogy önállóságunk a nulla szintjén áll... Miért? Mert marhára ő döntögeti el, mit vehetünk fel, mit választhatunk... ebből a szempontból - még ha ellenezik is ellene - tiszta mama... 
Tegnap kaptam kabátot és bakancsot, de egyiket se hordhatom karácsonyig, mert arra kapom... Szóval most, hogy eljött a "tél" (igen, logika az van...) ezért most vagy felveszem a csizmám (amit nem fogok megtenni, mert ahhoz még marhára meleg van) vagy felveszem anyutól kölcsönkapott bakancsot. Utóbbi opciótól csak azért tartok, mert nem az én stílusom... Szóval, most az "utálni fogom a hétfőt" időpontban vagyok.
Ja, amúgy holnap bejön a húgom, mert nyílt hét lesz... Amúgy a holnap laza lesz - meg az egész hét is...

Furcsa egy nap...

RÁJÖTTEM, hogy miért is kellett nekem jelentkeznem a tőzsdés versenyre (igen, ilyet tettem, pedig nem is értek hozzá...): mert csak én tudom, hogy információkat a verseny oldalának megtekintésével lehet szerezni. Igen, tudom, hogy ez egyeseknek furcsa, de a résztvevők közül senki se nézte meg az oldalt és úgy háborogtak - kivételt képezek én, meg a tanár. Szóval ilyen egyszerű... azért kellett jelentkeznem, hogy azért ne az utolsó pillanatban tudják meg a többiek a részleteket.
De, hogy mi is történt ezen a szép szürke napon? Hát...

31 kérdés és 31 válasz

Még anno (pont egy hónapja :D) találtam egy 100 kérdéses tesztet és kitöltöttem és feltettem ide. Aztán ma láttam, hogy Unatkozó egyetemista talált még egyet, amit megritkított és úgy döntöttem én is kitöltöm. Szóval, akkor itten lenne:

Beszéljünk a(z)... #3

Értem én, nem mégsem. Mai témánk egyszerű, de nagyszerű lesz, melyet egy kérdéssel indítok: Miért nem használják a tanárok az E-naplót, amikor annyi jó funkciója van?

... E - N A P L Ó R Ó L

Francos két év van még hátra (nagyjából)

Habár még csak a 11. osztály első felében járok (nyekkes vagyok, de akkor is 2016-ban végzek) egyre inkább foglalkoztat, hogy mi legyek. Még a nyáron eldöntöttem, hogy márpedig én tanítani akarok, de a belsőépítészet csodái is annyira hívogattak, hogy...

UG nemsokára UE lesz

Jövőmről vannak elképzeléseim... ez (nem) az

Ha tanár lennék, ilyen lennék
/Vélemények osztálytársaktól, ismerősöktől/

Regi véleménye szerint ("Ha tanár lennél nem szeretnélek."):
Szigorú lennék, sok leckét adnék fel, sokat olvastatnám a diákjaimat. Azért néha játékos feladatokkal is meglepném őket, de a dolgozataikat nem javítanám ki rögtön a következő órára. Irodalmat, németet tanítanék és esetleg technikát. A bal kezemben fognám a könyveket és lenne egy kis barna tolltartóm.

Dominik véleménye szerint:
Komoly, de azért vicces lennék. Valamint következetes, laza és érdekes is. Földrajzot és talán németet tanítanék.

Roland véleménye szerint:
Kedves, de egy kicsit olyan, mint Pacskó |a volt föcitanárom, aki egy kicsit furcsa volt|. Irodalmat és etikát tanítanék.

Anna véleménye szerint:
Akiket utálnék, azokat nagyon megszívatnám, amúgy meg kémiát tanítanék.

Szuszú véleménye szerint:
Megszadiznám a diákjaimat, sőt, bele is zúgnék az egyikükbe. Amúgy kedves lennék, és röhögnék velük. Osztályfőnök lennék és irodalmat vagy valami hasonlót tanítanék.

Szimi véleménye szerint:
Szigorú, de azért jó fej lennék. Törit vagy föcit tanítanék.

ÖSSZESÍTÉS

Ha én tényleg szerzek egy tanári diplomát, akkor ezen vélemények alapján én egy szadista állat lennék, aki irodalmat tanítana leginkább. 

Amit én gondolok

Én szerintem azért egy elég laza tanár lennék, akinek fontos, hogy a diák jól érezze magát az órán és még tudás is ragadjon rá. Nem zúgnék bele diákomba, mert köztudottan inkább a nálam maximum 10 évvel idősebb pasik jönnek be. Irodalmat ezerszázalék, hogy nem tanítanék, viszont földrajzot (hosszú élet titka; ha az a diploma meglenne azt jelentené, hogy nem vagyok reménytelenül hülye hozzá) és informatikát igen.

És beszéljünk a(z)... #2

Az ötletet Unatkozó egyetemista adta és én a képeket, amiket összegyűjtöttem másra használtam fel, de most én is megvalósítom ezt a kis bejegyzést. Igen, azok a képek is elő fognak kerülni, amik már egyszer felkerültek, sőt a többi is nagy valószínűséggel fel fog kerülni. Ráadásul a képek mennyisége (105 db) miatt ez egy nagyon hosszú bejegyzés lett, de lusta voltam többre bontani :D
Jó nézelődést!

... R Ó L A M

Beszéljünk a(z)... #6

Újabb bejegyzés ebben a témában, melynek témája:

... B A R Á T A I D R Ó L

Ich habe keine Lust oder Hausaufgabe

|Mik fognak történni? Mik járnak a fejemben? Miért erre a blogra tértem vissza? Lentebb olvasható :)|

Beszéljünk a(z)... #5

Ez egy olyan bejegyzés sorozat lesz, amiben saját tapasztalatok alapján leírom, hogy milyennek képzelek el dolgokat. Remélem tényleg lesz belőle sorozat, lesz miről írnom. Szóval, akkor kezdjük!

... T A N Á R A I D R Ó L !

És beszéljünk a(z)... #1

Eme gyűjtőposztban eleinte a tantárgyakkal fogok külön foglalkozni - ugyanis a Mesélj a(z)... gyűjtőposzt egy kicsit másmilyen lesz, ott inkább tömeges dolgokról lesz szó (ha például a tantárgyaimról szerettem volna írni, akkor az a Mesélj a(z)... címet kapta volna).
Első témám most sorshúzással dőlt el, két idén távozó tantárgy közül (föci, kémia - neee, inkább ezek maradjanak, please).

... F Ö C I R Ő L

L A S S Ú

S láttam, hogy szépen lassan elfáradok, ezért inkább becsuktam a szemem és elképzeltem egy más világot...
Szóval én most le vagyok lassulva és ez sem nekem, sem a blogjaimnak nem tetszik. Vicces, hogy az iskola kezdetéig azt hittem, hogy majd nyáron sikerül írnom, aztán pedig az iskolaidőben írásra is gondoltam... nem sikerült. De miért vagyok ennyire belassulva?

Legjobb...

Sokszor gondolkoztam már azon, hogy vajon kire mondhatnám azt, hogy legjobb barát/nőm és ez szerintem nem olyan egyszerű, hogy rámondod az első olyan emberre, akivel tök jól elvagytok és minden okés - szerintem ez kicsit másabb. Meg szerintem, ha valakinek te vagy a legjobb barátja/barátnője, akkor neked is ő kell, hogy legyen? Vajon mi van akkor, ha a legjobb barát/nő lénye változik? Több legjobb is lehet? Fiú és lány között legjobb barátság?

100 kérdés és 100 válasz

1. Jelenleg mi a kedvenc dalod? Éppen nincs, meg amúgy se szokott lenni.
2. Most mit hallgatsz? Leginkább Regit.
3. Hány éves leszel 3 év múlva? 20, de közelebb a 21-hez.
4. Láttál már hullócsillagot? Nem is egyet…
5. Kívántál valamit? Igen.
6. Teljesült? Igen.
7. Mi volt életed legjobb pillanata? Amikor megismertem Regit és Annát – meg a kis csapatot a suliban.
8. Életed legrosszabb napja? Amikor rossz a kedvem…
9. Ha lehetne, egy kívánságod mi lenne az? Hehe, azt ha ide leírom… Akik tudják azok tudják :D
10. Mikor van a névnapod? Július 24.

A változás szele, avagy megváltozok

Igen, eddig még mindig nem folytattam a Bones-os kihívást, de ami késik nem múlik (amúgy most megint összevissza haladok a sorozattal, pedig a 4. évad harmadik részéig sikerült folytonosan néznem) és gyűjtöm hozzá az ihletet. 

Hihetetlenül szar napok csúcspontja

Sosem gondoltam volna, hogy a születésnapjaimon kívül lehetnek rosszabb napok. Tévedtem és ez nagyon szörnyű. Elkezdődött az iskola és a tegnapi bejegyzés az egyik idegesség-forrásom. Az egyik.
Igazából én már reggel mondtam, hogy rossz napom van, de ez ma mégiscsak itthon csúcsosodott ki. Mert a húgomék végre önállóak lettek, csak éppen engem nem kérdezett meg senki. Aztán még a hiányzó pénz (2500) volt az asztalon is kipótlásra került. Csak hogy azt elfelejtették velem közölni, hogy dupla sajtot is kértek rá, így én égtem... Se desszert, se jókedv, és plusz ráfizetés. 
Aztán az apám hazaérkezett és rögtön lecseszett, engem és nem a húgom. Ja, a húgom ma tartja a születésnapi buliját (augusztus 26.)... Tehát én szívok, végülis ez is születésnap. Csakhogy amikor nekem volt bulim, akkor a húgom dédelgetve volt, én meg csak szidva és csesztetve. Remek egy nap, remek egy hét.
Netes barátnőm haragszik rám (UE) és így a maradék ember is kilőve, akivel tudnék beszélgetni. R. az egyetlen, akivel néha-néha beszélgetek, mert vele tudok hülyülni. De most egyedül érzem magam, nagyon.

Jelige: Felmentés

Ugyebár új tanáraink vannak, akiknek egyedi követelményrendszerük van - nem csak nekik, hanem nekünk is hozzá kell szokni. Na, most a három új tesitanár írt egy kiegészítést az iskolai házirendbe, ami nem csak az öltözéket, hanem a felmentéseket is korlátozza/változtatja. 
Ez engem annyiban korlátozz, hogy így szakorvosi igazolást kell szereznem - ami ebben az esetben nem tudom mi. Anyu szerint a sportorvos, viszont én utánaolvastam és az ortopédiára voksolok - úgyis leginkább a lábam miatt nem lehet. Szóval, most várok és imádkozok, hogy szeptember 15-ig meglegyen a felmentés. 

Első tanulós nap

Na, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy leírjam mennyire nem kedvelem a drága ofőnket és, hogy azt is leírjam mennyire volt érdekes megtapasztalni az első órákat az új tanárokkal és arról is, hogy milyen felfedezésre jutottam.

1. 
Az ofőm ugyebár a magyartanárom és a némettanárom is. Na, ma vele kezdtünk és három óránk volt vele - első órában siránkozott egy sort, hogy tavaly neki egyszer sem volt első órája és, hogy mennyire furcsa neki, hogy most van. De igyekszik megszokni.
Aztán feladott rengeteg házit nyelvtanból, amit holnapra kell megírni, habár ma nyelvtanunk se lett volna az órarendünk szerint. És ez még mind semmi, ahhoz képest, hogy németből képes volt feladni ötmondatos fogalmazást a nyári szünidőről múltidőben - komolyan... még nem is vettük a múltidőt, és nekem is jó lett volna egy kis frissítés, hogy tudjam.

2.
A fizika/kémia tanárnő egy kicsit antiszocnak tűnt így elsőre, de szerintem majd kialakul - nem vagyunk egy néma osztály,de jól viselkedtünk. Ő rögtön elkezdte a tanítást (ami csak azért érdekes, mert új tanár) és halványan utalt rá, hogy magunkkal kell hurcolnunk a függvénytáblázatot. De mivel ezt nem hangsúlyozta ki, így következő órán nem hiszem, hogy mindenkinél ott lesz.
A föci tanár halál jófej, bár ő elsőre tipikusan az a jófej-de-tud-kemény-is-lenni figura, aki a maga huszonnégy évével "eléggé tapasztalt" lehet. De amúgy jókat nevetett a dolgokon, amiket mondtunk. De megkérdezte mit nem szeretnénk és, hogy hogyan képzeljük el a normális tanítást.
A biológia tanárnőnk nem új tanár a suliban, viszont mi új tanárként kaptuk meg. Jó fej meg minden, de úgy kezdte az évet, hogy bejelentette október 1-ig mindenkit szeretne lefeleltetni az "I. növénytani beszámoló" néven 80 növényből - amiből csak 10-et kérdez.

3.
Uh, amúgy eddig nem volt fent az órarend, most is csak hiányosan azt hittem/tük, hogy a matekcsoport úgy lesz, hogy rossz és rosszabb. Na, nem így lesz, hanem lesz a szeretett-emberek csoportja és a többiek csoportja. Én a régi matektanárhoz kerültem, ahová eddig még azok kerültek, akik vagy nagyon jó tanulók voltak, vagy csak kedvelte a tanárnő.

Back to school

Igen, ide is elérkezett egy ilyen bejegyzés, mert miértne. Természetesen a hangulat édesanyámat is elragadta és éppen ezért már megint itt van az a hülye @@@@ szabály, hogy 21:00-kor fel kell mennünk a szobánkba. Ami nem sokat számít, hiszen Tablet, laptop és könyvek fent is lehetnek...
Szóval már it tis az első veszekedés, hiszen alig 19 perc múlva takarodó, ami azt jelenti, hogyha Dani nem lenne itt, akkor elmennénk tusolni és minden rendben lenne. De Dani itt van és nem fog elmenni 21:00 előtt - szóval anyu haragszik és veszekszik, mert még nem mentünk el tusolni. Szóval jön majd a veszekedés, sértődés és mindenféle anyahiszti. 
Amúgy csak annyit szeretnék, hogy ezt a szabályt eltöröljük, ugyanis értelme nincs és csak idegesít... Szóval, nálam elérkezett a kínkesrves időszak és még csak bent sem voltam a suliban. Majd holnap reggel jöhet a következő veszekedés, mert anyu még mindig nem kereste meg és másolta le a tankönyvbefizetését igazoló csekket... 
Megy az élet... 
Ja, és holnap overál+ing+magassarkú+harisnya lesz, mivel szoknyát nem fogok felvenni (nagyon rövid) a nadrághoz (hosszú) meg azért meleg lesz. Ráadásul anyu nem akarja kölcsönadni a szürke-rózsaszín szatyrot és a narancssárgát akarja odaadni... persze, abban nagyon nem néznének hülyének.
Kezdem azt hinni, hogy a szüleim (főként édesanyám) egyáltalán nem veszi észre, hogy azok a dolgok, amiket csinálnak és a szabályok... nagyon gáz.
Szeretnék egy normális családot, ahol korunknak megfelelően kezelnek. És az édesanya nem sértődik meg, nem kezd el veszekedni ha valami nem úgy megy, ahogy azt ő akarja.

Haj-jaj

Szóval, holnap koránkelés lesz a vége... megyünk a fodrászhoz. Vagyis helyesebben a fodrász jön értünk - ugyanis útba esünk és így elvisz a Banyába. Szóval, holnap frizuraváltoztatás lesz és a kezdeti én-nem-vágatokból az lesz, hogy én-vágatok. Arról, hogy kb. milyenre vágatom, tudok képet mutatni, de, hogy milyen színezéseken fog keresztülmenni, azt rábízom a fodrászra.


Ez a terv már az első komolyabb vágásnál felmerült, de anyu nem akarta, hogy frufrum legyen - most viszont levágathatom, mert azzal érveltem, hogy ezzel őt erősítem. Ugyanis anyu meg akarja növeszteni a frufruját, de eddig nem sikerült neki.
Szóval, mit szóltok hozzá?

Anyu szabadságon - Day01

Okmányiroda, Aréna, Meki, Árkád, Meki, Ebéd, Alvás, Bones, Süti

A mai nap elég korán elkezdődött, aztán folytatódott egy kellemes várakozásteli Okmányirodával, és végül kétszer voltunk Mekibe. A nap többi része kicsiny családomnak tagonként változott - azért abban mind egyetértettünk, hogy korán kellett kelni.

Imádok itthon lenni...

Haza akartam jönni, na de ez már sok! Nem hiszem el, hogy minden törekvésem, hogy ne legyen veszekedés képes veszekedést szítani. Mégis miért kel az én édesanyámnak mindent kiforgatnia és komplett idiótának beállítania? 

Unatkozó Gimnazista és az egyre több személyesblog

Nem is tudom, hogy történhetett, de mostanság egyre többször bukkanok rá személyes blogokra - na, nem zavar, hiszen nem az enyém volt az első és szerintem jók az ilyen blogok, csak... Miért van az, hogy én még akár érdekes témákat is feszegethetek, magamról mesélhetek és még sincs 50 rendszeres olvasóm (na, nem mintha most bloggerre fel tudnának jelentkezni, hiszen az a hülye link állandóan elromlott, van helyette bloglovin) vagy kismillió díjam. De akkor miért zavarnak?

30 Day Bones Challenge ~ Day 04 - 07

30 Day BONES Challenge ~ Day 4
Your favorite episode

Hátterek

Hello!

  • Most egy olyan bejegyzéssel jövök, amilyen már rég volt. Szerkesztettem egy képet, aztán azt átszerkesztettem FB-borítóképre és telefonháttérre. Valamint még előtte szerkesztettem egy másik képet. Témáját tekintve Bones (Dr. Csont) mindkettő - sőt, Carastoo/Camastoo shipben történt az alkotás.
  • Valamint szeretném bejelenteni, hogy készülök egy "Ismerd meg a Bones sorozatot" című bejegyzéssel, csak még folyamatosan bővítem. Azaz, valamikor szeptemberben lehet rá számítani :)
  • A 30 napos kihívások közül most a Bones-osat viszem, annál is hozom nemsokára a következő részt. Mondjuk egy két napot összevonva, mert lemaradtam.

L A S T * W E E K

Mint minden normális ember - akinek lehetősége van a Balaton partján nyaralni - néha kimegyek a napra és, ha nem a nagyszülőkről van szó, akkor a vízhez is. Mert én egyszerűen utálok lemenni a mamával a partra, mert a lehető legcikibb dolgokat tudja művelni...
Elkezdődött az utolsó hét...
Szóval, most a szembe szomszédnál vendégek vannak, akik nagyon  jó fejek - K. angoltanár; L. pedig nem tudom mi. Szóval, tegnap lementünk velük a partra és ott töltöttük a napot - remek volt, mert mindenfélét csináltunk. Tollasoztunk a röplabda pályán, a legnagyobb melegben; a vízben próbáltunk macskázás után bal kézzel dobálni és játszottunk üveggolyókkal is. Szóval remek volt.
Leégett az arcom, a vállam és a hátam felső része - ami nem zavar annyira, mert általában ez történik, de utána szép barna leszek... Szóval, most már színem is van. :)

Elromlott a fülhallgatóm. Pedig direkt leragasztottuk apuval, hogy ne törjön meg - kudarcba fulladt a próbálkozásunk. Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen gyorsan tönkremennek ezek a vackok - nálam meg aztán minden gyorsabban megy tönkre... (lsd: pendrive-ok, egerek, fülhallgatók)
Nem baj, csak egy kicsit zavar, hogy vagy antennásat kell játszanom, vagy fél füllel hallgatni a zenét - meg aztán, hogy a nagyszüleim így korlátlanul dumálhatnak hozzám és még hallom is őket. Szóval, otthon nehéz lesz Bones-t nézni.

Valahol a piszkozatok között van két bejegyzés. 
Az egyik marha hosszú lesz (és mivel nem tudom hogy, hogyan lehet hiperhivatkozást betenni a bejegyzés végére "Tovább -> aztán az egész bejegyzésre ugrik", hogy naaaaaagyon hosszú lesz), de remélem néhányan azért majd elolvassák és happy-k lesznek tőle. /Bones-os bejegyzés lesz./
A másik pedig egy bejegyzés néhány háttérképről (számszerint 2-ről), amik szintén Bones témában készültek, de az unatkozásom határtalan volt.

Miért várom, hogy otthon legyek?
Mert akkor nézhetek Bones-t és írhatok. Mert ott lesznek a szüleim és a könyveim. Mert a barátaimmal elmehetek ide-oda. Mert talán elmehetek az Árnyvadászos mozizásra. Mert kíváncsi vagyok a konyhánkra. Mert már hiányzik az apu és köztem lefolytatott beszélgetések.

B E T E G S É G és I want to go home

Van az, hogy megfázunk - általában télen, de én vagyok olyan szerencsés, hogy mindezt nyáron teljesítsem. Persze, egy hét halál-élmény után remekül folytatom a vakációt, viszont az a hét katasztrófa. Tegyük hozzá, hogy egy kis lakásban, nagy meleg közepette (a legnagyobb kánikulában, naná) ez a teljesítmény még tőlem is hihetetlen volt.
Na, de kezdjük az elején!
1; Zsike néni nagyon köhögött (jó, ez nála annyira nem nagy újdonság), de emellett még meg is fázott. Ez szépen elterjedt a vízben és kiderült a baj neve: bronchitis.
2; Papa szintén megfázásos-bronchitis-es dologba lábalt bele.
3; Anyu valakitől elkpata a bronchitis-t, ami elég kellemetlen lett, tekintve, hogy csak egy hetet lehetett lent és akkor is el lett tiltva a víztől.
4; Én megfáztam - persze, mikor anyuék elmentek.
5; Mama is köhög és fújja az orrát - lehet, hogy neki van igazán köze a vírushoz (tekintve, hogy ő már nyár elején is fújta az orrát allergia gyanánt.)
6; Húgica belázasodott.

Akárhogy is, nekem felettébb gyanús, hogy az egész családon átment... talán mert MINDENKI EGY HELYEN VAN, mert annyira kicsi ez a rohadt ház, hogy nagyon még csak elkülönülni se tudunk=fertőzés, oh yea.
És, hogy miért nem jó nyáron, a nagyszülőkkel betegnek lenni?
1: Mert a Mama mindig jobban tudja.
2: Mert a Mama szerint le kell menni a vízbe, hiszen az jót tesz. (Mert már nem hideg / én pocsolyába nem olyan szívesen megyek/ és jót tesz /ezt meg kötve hiszem, tekintve a megfázásomnak/)
3: Mert a Papa mindent jobban tud.
4: Mert nincsenek itt a Szülők és így a kisebb gyermek anyabőr-illat hiányzik - a Nagyszülők szerint viszont nem kell sírni... (Végülis a láztól mindenhez olyan nagy kedvünk van, tééényleg.)

Én szerencsére csak megfáztam, de, hogy holnap én nem megyek el az orvoshoz az is biztos. Még képes lenne engem is megvizsgálni (és ő tuti megmondaná, hogy középfülgyulladásom van -> amit a fenti orvosok ugyebár nem kezelnek, mert én nem tudhatom mi bajom).

Szóval, mit tegyen az ember, ha még "gyerek", de idegesíti a nagyszülők hülye viselkedése.

Haza akarok menni

Elég finnyás vagyok -, bár már kevésbé mint életem eddigi részeiben. Tudom mit szeretek enni és mikor, tudom, hogy mihez vagyok szokva. Sőt, azt is tudom, hogy reggelizni akkor sem tudok, ha nagyon szépen néznek rám. Valamint azt is, hogy el-nem-mosogatott-tányérban nem szeretek enni. Emellett nem szeretem, ha tömnek. Nem szeretem a bogaras kajákat. -> A papa próbál mosogatni, de nem megy neki. Viszont, ha én elkezdem kapargatni a tányérom, akkor a mama rám szól, hogy mosogassak akkor én. És a mama töm minket - de szó szerint azt tenné, ha még mindig pisisek lennénk. Tejbegrízt sem azért nem főzök már, mert nem szeretem, hanem mert itt (Balaton) túl sokszor kellett bogaras grízből csinálnom.

Nem igazán bírom, ha megmondják nekem mit csináljak. Lássuk be, azért vagyok már annyira nagy és önálló, hogy tudjam mi a jó nekem. Valamint azt sem szeretem, ha írás/FB-ozás vagy bármi egyéb közben beletolják az arcokat a monitoromba.-> A papa rendszerint mondja, hogy még egyek és, hogy mit csináljak... A papa viszont állandóan belenéz a monitorba és figyel...

Habár társasági lény vagyok, azért én is szeretem a magányt, néha. Mondjuk, amikor írnék - na, akkor nem kéne velem szembe leülni beszélgetni, mert garantáltan nem leszek kedves.
Nem azért nem megyek a Balatonba fürödni, mert nem szeretek, hanem azért mert nagyon kínos, amikor két 60 év fölötti mamával megyünk (mert mama Zsike nénivel megy...) és aztán a mama leéget, mindenki előtt. Szóval, inkább kihagyom azokat az élményeket.

30 Day Bones Challenge ~ Day 03

30 Day BONES Challenge ~ Day 3
Your favourite squintern




Arastoo Vaziri és Vincent Nigel-Murray, mert ők ketten fogtak meg a legjobban.
***
Vincent azért fogott, mert folyamatosan érdekességeket mondott és ezzel hasonlított Brennan-ra és mégsem idegesített – nem úgy, mint a többieket. Vincent egy különc srác volt, akit lehetetlen volt nem szeretni. Mindemellett remek barát és gyakornok is volt. 
Egy érdekes tény, amit, mint könyvmoly osztok meg











************************************************************************************************


Arastoo a másik olyan személy, aki megfogott a stílusával. Imádtam, amikor ál-akcentussal beszélt és minden órában elment imádkozni. Persze, nagyon vicces volt és romantikus. Nem is kérdés, hogy nagyon szeretném, ha a kilencedik évadban/tól állandó szereplő lenne.
Másik fordításban:
I worship love, not like in the writings

My love, my only faith, her slightest discomfort ruins my root and my belief
I’m in heaven when I’m with you from now on
Right now, right here, with you, my love

30 Day Bones Challenge ~ Day 02

30 Day BONES Challenge ~ Day 2
Your least favorite character


Igazából nem meglepő, ha azt mondom, hogy nincs olyan szereplő, akit ne szeretnék. Ugyanis szeretem a kis csapatot! Nem tudnék olyat mondani, aki idegesít vagy nem illik bele a képbe - mindenki úgy jó, ahogy van. Tehát az álláspontom:
I love

Visszatértem, de csak ide + 30 Day Bones Challenge ~ Day 01

Igen, jól láthatjátok, az augusztus beköszöntével újra itt vagyok. Ez köszönhető a net visszatértének is - többek között. De egyelőre csak itt tértem vissza (mindenhova máshova csak amikor már Pesten leszek), mert úgy érzem mesélnem kell.
Bones mániám kiteljesedett és azt kell mondjam: John Francis Daley is awesome. Ezért is döntöttem úgy, hogy rá hennáztatom a kezemre a "Sweets" szócskát, azért ezt, mert a fordításban ez annyit tesz "édességek" és édességmániásként szerintem nem meglepő.
Kettős jelentés, de mégiscsak...
Hogy mi a tervem ezzel a hennával? Tetkó. Azért szeretnék tetoválást, mert... egyszerűen vonz. Habár sokan ellenzik, hogy magamra varrassak bármit is "Mi lesz majd öregként?". Viszont szerintem ez nem igen fog változni, örökké a csokik és cukorkák rabja lettem - egyszóval van értelme. Viszont rettentően félek a tűktől és attól, hogy fájni fog, ezért keresem a legjobb helyet neki (vagy a vállamhoz, vagy a csuklómra szeretném).

30 Day BONES Challenge ~ Day 1
Your favorite character


Szerintem a fentiekből már elég egyértelmű, hogy a kedvencem Dr. Lancelot Sweets. Az ok prózaian egyszerű: kedves, néha egy kicsit crazy és nagyon jó szövegei vannak. Imádom amikor Hodgins-Sweets vagy Booth/Bones-Sweets jelenet van.

B O N E S

Avagy a post, ami valaminek az előzménye... Először arra gondoltam, hogy olyan leírásokat írok, mint a hogyvolt.blog-on vannak, aztán Regi barátnőmmel arra gondoltunk, hogy a szereplők közti dolgokat írom le. Inkább azt fogom leírni, ami éppen lejátszódott benem az adott rész nézése közben. Addig is az egyik kedvenc epizódomból egy idézet (6x6) és egy kérdés:

6x6 -> Sweets-et megtámadják az idősebb nők. "Vigyázat hölgyek, a kisfiúnak 12-kor ágyban a helye."

Mikor lett Sweetsből mesterlövész? Igen, azt tudom, hogy értett a fegyverekhez és a 7x3-ban meg is kapta az engedélyt, de amikor a 8x1-ben azt mondta, hogy "FBI-os vagyok és mesterlövész" akkor egy kicsit elgondolkoztam... Hiszen Sweets nem tudna megölni senkit, pszichomókus és szeretni való - ennek ellenére a 8x2-ben is pontos találatot vitt be a lőtéren....
Szóval azt hiszem ideje elölről nézni a sorozatot, mondjuk a harmadik évadtól... És, hogy ez mit jelent? Valami olyasmit, hogy részekről írok bejegyzést... :D Jó lesz? Nem tudom, de azt igen, hogy: imádom Sweets-et és nagyon várom a Bones 9. évadát.

B A L A T O N

(Első két pont íródott: június 28.)
Nehéz lesz kitalálni, hogy mégis miről szólhat majd ez a bejegyzés - mivel többnyire a címeknek nem sok közük van a tartalommal (általában azért, mert elfelejtek dolgokat). Ez a bejegyzés úgy alle pack próbálja bemutatni az idei nyaramat, ami - valljuk be - merőben más lesz, mint az eddigiek.
1; Eddig még nem találkoztam a szomszédokkal - jó, ez így nem igaz. Gabonával és Zsuzsival már igen. Ami azért fura, mert eddig mindig találkoztunk.
2; Háromévente egyszeri esemény: Anyuék még ma haza mennek. Ez nagy nem jó, hiszen így mondhatni teljesen egyedül leszünk és ezt nem kívánnám senkinek - azaz, már ma este is veszekedésnek nézünk elibe.
3; Anyu nem lesz lent a névnapomon.

The best week - 2013 summer

Az az egy hét, amikor lent voltak a barátnők (Regi, Anna, Pannika) a legjobb hét volt. Sajnos Anna nem tudott végig maradni, de Regivel és Pannikával sem állt meg az élet. Nagyon jó volt éjjelente van dájreksönt hallgatni, vagy éppen a Nagy hoho-horgászt. Jövőre irány a kemping és valami tavas/tengeres hely - azaz a közmunka mellett ideje diákmunkába is állni.

Wi-Fi

Van-nincs. Semmit se tudok csinálni, amit elterveztem, mert a net hol van, hol nincs. Szóval most unatkozom, de ugyanakkor tele vagyok ihlettel - talán nekiállok írni.

Itt-nem itt+FONTOS

Július elsején elvileg megszűnik a Google Reader. Aki nem tudja, mi az, és mivel jár a megszűnése, az ITT utánaolvashat a dolgoknak. A megoldás a bloglovin, amiről a fenti linken szintén olvashattok. Én már kitettem minden blogomra oldalra a "Kövess!" modult, arra tessék rákattintani :)

Itt vagyok - mármint, hogy már vége a sulinak és elméletileg temérdek sok szabadidőm van, de ez kicsit sincsen így. Habár ez az utolsó hetem Pesten - aztán pénteken irány le Balaton... - és az eltervezett dolgaim közül talán ha kettőt meg tudtam valósítani...
Ma felvettem a fürdőruhám és néztem magam benne és... nem tetszett. Jó, mondjuk én meg akartam nézni fehérben is (abban volt nagyobb méret...), de a mamám azt mondta, hogy olyat nem vesz - tehát, maradt a fekete. Be kell valljam nagyon tetszik maga a fürdőruha, de néha olyan kicsinek éreztem - majd csak lesz valami...
Valamint sikerült levinnem az üres palackokat... Igen ám, de a "tegyük bele a nagykukába, úgy nem tűnik fel senkinek" nem sikerült, mert tegnap már megtömtük a kukát... És, hogy mivel tömtük meg?
Tegnap lomtalanítottunk - mert nem akartuk az utolsó pillanatra hagyni a padlásra pakolást, tehát tegnap nekiláttunk. Apu kis híján sérvet kapott - ezek után én mondtam, hogy mennyit vihet, és a többit utána vittem. Aztán így szépen felkerült az összes könyv és DVD :) Persze anyu lomtalanított és egy szekrényből átpakolt egy másikba, hogy az ürest majd ki lehessen vinni a garázsba... - ebből az lett, hogy pénteken a mi cuccunk+nyúl+egy IKEA-s táskányi játék is utazik a szomszéd kislányoknak.
Amúgy: konyhaátalakítás. Ezért is van az, hogy itt vagyok, de mégsem.

Remélem majd lesz egy kis időm, és akkor mindent bepótolok.

Vakáció!

Végre elérkezett ez a nap is - mostantól nem kell azon aggódnom, hogy vasárnap után újra itt a hétfő és a koránkelés... Igen ám, de a jövőhét mégse olyan egyszerű, hiszen a szünet első hetét ki kell használni. Én annyira belelendültem, hogy a jövőhetemen elég sokféle helyre eljutok :)
1. nap (hétfő): Irány az Állatkert, meglátogatni a rokonokat :D Néhányan az osztályból a nyakunkba vesszük a várost és ha már az Állatkertig eljutottunk onnan már gyerek játék lesz találni egy mekit - mi, a meki-felkutató csapat xD
2. nap (szerda): Ha minden igaz irány a mozi - Szemfényvesztők. Aztán irány a húgom tanévzárója, na nem a húgom miatt, hanem egy volt évfolyamtársam miatt. :)
Aztán valamikor még fürdőruhát is kell venni :D

Hogy mi lesz ezután? Új fejléc és nyári posztok... :D

Vakáció!

Majdnem

A címben látható szócska a leginkább jellemző rám. És, habár néha azt gondolom, hogy csak én vagyok ilyen peches, akkor jön egy totál peches nap - ez a nap, ilyen volt.
Vidámparkba mentünk - anyu megkért, hogy nézzek be az utcákba, hátha van hely. Hely az nemigen volt, viszont láttam két régi ismerőst. Majdnem olyan érzésem volt, hogy egy hónapja nem reagáltak, majdnem figyeltem jobban, majdnem...
Láttam egy képet - nem mentem el a mai Családi napra, mert anyu úgy tervezte, hogy ma Vidámparkba megyünk. Aztán majdnem bementünk egy órát mégis, de csak majdnem. És a majdnem Nagy Ő, majdnem velem fotózkodott, majdnem...
Tehát, a napom egy nagy majdnem volt, a majdnem fiúkkal akik tetszenek nekem és a majdnem remek befejezéssel. Vigasztal a tudat, hogy a második majdnem sráccal találkozni fogok a húgom tanévzáróján. Majdnem minden flottul fog menni...

Nem írok fogalmazást, filmet akarok nézni és unatkozom xD Amúgy lenne egy csomó dolgom, majd nem tudom mikor írom meg...

Háborúk...

Akarva, s akaratlanul is néha-néha belecsöppenek egy blogháború közepébe - bár pártatlan vagyok, s maradok, azért ez egy jó téma. (Ezzel a bloggal nemigazán történhet ilyen, hacsak nem Livvel összeveszünk - mint annakidején xD)
Szóval, a blogháborúkba én még anno egy chatháborúval vonultam be - akkor is csak belefolytam, és próbáltam a pszichológiát alkalmazva békíteni az embereket, félig sikerült. Ezek után már csak a "Figyeljetek xy lop!" szövegekkel találkoztam néhány blogon. Megvallom ez néha idegesített, tekintve, hogy akkoriban még olvasni jártam a blogvilágra...
A mostani helyzet designos blogok harcáról szól - vagyis éppen végéről, de azért még mindig megy a harc. Imádom végigkövetni ezeket a dolgokat, de néha már idegesít a rengeteg értesítést, hogy mik történtek... Nem az én problémám, de azért mégis! Régebben a Twilight miatt voltak veszekedések, most meg designblogok miatt. (Designblog nálam: minden, ami designnal, kritikával, fejléccel foglalkozik.)

És háborúzok én a sulival is - ugyanis drága jó ofőm bejelentette, hogy jövőhét hétfőn írjuk az utolsó TZ-t, németből. Végül is: csak az utolsó hét.
Holnap dolgozatot írok föciből - borzalmas, szerintem azt a tanárt be kéne tiltani. De no problem puska nemsokára kész.
A matek tanár viszont velünk háborúzott ma - félő volt, hogy elkezd sírni. Talán, ha nem ismernénk és nem tudnánk, akkor még azt is mondtuk volna, hogy: megértjük, hogy most volt az érettségi. Viszont az egész eddigi évben egy hónap volt a javítási idő; még múlthéten is - amit eredetileg már le kellett adni - érettségiket javította és velünk kiabált, minket hibáztatott. Nem jó, ez így - mert akkor legalább ne íratna még egy dogát jövőhéten, úgyse javítja ki.

Fáradt vagyok és nincs kedvem a holnaphoz, nagyon.

Vasárnapok...

Biztos mindenki imádja ezt a napot, hiszen még nincs suli/munka és az előzőnapi bulizást is ki lehet heverni... Hát én nagyon nem bírom őket - sőt, mostanában egyre jobban várom a hétfőt.
Egy átlagos vasárnap nem megyünk sehova, csak főzünk, sütünk, pihizünk - meg persze jönnek a mamáék és hoznak kaját meg jófejeskednek. Viszont amikor már nagyban tavasz van, akkor a mamáék lemennek Balatonra és nem jönnek hétvégén, tehát el tudunk menni kirándulni, Vidámparkba, moziba vagy akárhova.
Mostanában azonban kaptunk egy biztos nagyon jó fej barátot - de könyörgöm! Minden vasárnap itt van, minden hétköznap véletlenül később indul el és így nekünk kell elvinni. MINDEN ROHADT NAP...
Kicsit sem vagyok ideges, tényleg.
Hogy miért is idegesít ez a személy? Igazából egyszerű: mert idegesít.
Nagyon jó volt, amikor még régebben haverkodtunk. (Azóta szerintem nincsenek barátai és rajtunk lóg...) Aztán elkezdett nyomulni - utálom, ha olyan ember kezd el nyomulni, akitől még akkor sem akarnék semmit, ha világvége lenne. Nem, nem vagyok egy utálatos ember, aki elutasítja a különböző típusú embereket, de ha valaki nem jön be, akkor az tűnjön már fel neki is! 
Azzoktól a kérdésektől meg a falra mászok, hogy:
* (kora reggel) Most, hogy látsz szebb a napod?
* (kora reggel) Jobb a kedved, hogy itt vagyok?
* Szükséged van rám?
B+, ha szükségem lenne rá, akkor mondanám! De neeem, ő csak tovább idegesít. És utána én vagyok a bunkó, hogy nem beszélgettem vele, meg miért voltam olyan szemét... De hát nyomul - néha azt érzem, hogy a szüleim egy elrendezett házasságot készítenek elő nekem. 
Nem tetszik, nem akarok tőle semmit és azt akarom, hogy legyen végre egy barátnője, akit nyaggathat. Úgy szeretném, ha nem nálunk lógna...

Igen, reggelente, amikor még nem vagyok teljesen éber és csak egy-két személyre tudok mosolyogni - hát akkor jön ő és az egész kedvem elszaródik és már csak azt várom, hogy mikor lesz vége a francos sulinak. (Utálok lemenni Balatonra, de komolyan: ha még két héten keresztül folyamatosan látnom kell ezt a személyt, akkor rövid úton találhattok meg az elmegyógyintézetben.)
Ebből a témából két újabb nyitható:
1. Nyarak a Balaton partnál
2. Szerelmi élet

Kezdem a 2-sel, mert az rövidebb:
Én mindig a rossz fiúkba szeretek bele (összesen kétszer-háromszor éreztem olyan minden-csodálatos érzést) és mindig rossz fiúknak tetszem. És nekem nagyon nincs szükségem arra, hogy valaki udvaroljon (vagy mi a frászt akarnak azok a hülye kérdések jelenteni) miközben én még mindig szenvedek az IGAZI szerelemtől - ami (mily' meglepő)  reménytelen. (Azért álmodni szép róla...)

A Nyaraim borzalmasak...
Igen, sokan mondják azt, hogy mekkora egy mázlista vagyok, hogy lemehetek és élvezhetem az életet: csakhogy az élet élvezéséről szó sincs. Igazából egy ki*** kis faházban töltök két hónapot - végre, egyre kevesebbet kell ott töltenem. (Idén június 28.-án megyünk és augusztus 19.-én jövünk.)
Amiért irigykednek?
Ők csak a külsőt látják - Balaton, strand, szórakozás. Ami így nézve: wow, irigylem magam. És általában a felnőttek - akiknek ugyebár nincs idejük lemenni - illetve azok a fiatalok éreznek irigységet a nyaraim iránt, akik nem tudják, hogy milyen is igazából.
Amilyen valójában?
Ilyennek látom, a belső - borzalmas, unalmas, öreg, nincs szórakozás... Amikor nyolcévesen százforintosokat kaptunk naponta, hogy bedobáljuk abba a gépbe és kapjunk érte valami játékot, az jó volt - ott voltunk és élveztünk, mert a Büfénél ott voltak a barátaink. Most viszont még mindig napi száz forint a zsebpénzünk (ami idén, ha jól számoltam 50 nap= 5000 Ft -> nem rossz) csak már nem dobáljuk be a játékgépbe.
És akkor egyesével: 
"Ne üljünk egész nap a számítógép előtt, de nem mehetünk sehova." - A sehovába az utca végében nyaraló másik mamámat is beleértve - igen, még a végén Nagyikát jobban megszeretjük. És még azt milyen nehéz elintézni, hogy a szembe szomszédhoz átmenjünk és beszélgessünk.
"Amíg nem vagy tizennyolc nincs jogod semmihez." - Vicces, mert jövőre tizennyolc leszek és igazából eszem ágába sincs lemenni, de a húgomat még se hagyhatom egyedül... Majd akkor mondják nekem ezt...
"Nem alhatnak itt barátaitok, mert ez a mi házunk." - S lám, a tinédzserkor teljes lerombolása (ilyenkor szoktam zokogógörcsöt kapni, komolyan) mivel az egész *** községben egy (!) velem egykorú fiú van. Ráadásul most már táborosok sincsenek, nuku. És nem hívhatok le barátokat. EZ mondjuk idén változni fog, ugyanis anyu és Nagyika összebeszéltek, hogy azért mégse unjuk szét már az agyunkat: lehívhatunk 2-4 embert. (Remélem le is tudnak jönni, hacsak egy pár napra is.)
"Az agyi szinted egy háromévesé." - Ezt a mondatot most a mamámtól idéztem, akit többedére kértem meg, hogy ne kezeljen háromévesként. Hát, megkaptam, a csúnya vagyok és hülye vagyok mellett. Tehát...
És a kedvencem: "Nem ihattok kólát és nem ehettek édességet... mert anyukátok azt mondta." - Valamikor tizenöt-tizennégy éves koromban én már rengetegszer rákérdeztem anyunál és ő csak nézett rám. És ezek után én nagy semmibe vettem a mamám ezen mondatait.
Amilyet szeretnék?
Nincsenek nagy kéréseim, csak azt szeretném, ha lennének ott társaim - és nem egy öregek-utcájában kélne nyaralnom. És, hogy a koromnak megfelelően viselkedjenek velem: nem vagyok már kislány, akit meg lehet venni cukorkán... 
Nem szeretem a napi programokat (kelés-reggelizés-gépezés-ebéd-part-vacsora-gépezés-alvás) és azt sem, hogy nincs miért előbb felkelni, mint tíz óra; és azt még ennél is jobban utálom, hogy kilenckor már ki kell kapcsolnom a gépet - pedig néha tényleg azt hiszem, hogy nyaralok. 
Néha szeretnék én is bemenni Tapolcára, de rendszerint megakadályoz, hogy tizenhét évesen a nagyszüleimmel mutatkozom és, hogy ez így mennyire nincs rendjén - nélkülük nagyon semmit se csinálhatok. Tapolcára miért szeretnék bemenni? Mert ott úgy érezhetem, hogy vannak hozzám hasonlóak - vagy legalább helyes fiúk.
A Büfé az ne egy olyan hely legyen, ahová a papámmal megyünk le és mindig ugyanazokat a történeteket hallgassam. Néha már túl sok, túl öreg - nem én.
Idén mi lesz?
Veszekedések - nagyok és csúnyák. Valamint - remélhetőleg - barátok és: utolsó év, amikor még jöhetnek a "míg tizennyolc nem vagy..." dumával. Idén, tizennyolcadik éve - igen, én már anyum hasában is ott nyaraltam - nyaralok ugyanazon helyen és várom a megváltást...

Már csak két hét és vége a sulinak.
Már csak három hét és évzáró.
Már csak négy hét és indulás Balatonra...

Nagyezsda és Zedország

Előbbi egy igen fonetikusra átírt orosz szó (reményt jelent) míg utóbbi a kompetencia országa. Igen, a mai nap én is túl estem életem utolsó kompetencia mérésén és ennek örülök - meg nem. Nagyon fog hiányozni Zedország és a zed-be váltás, de őszintén: ennél nagyobb baromságokat még nem kérdeztek tőlem.
Akkor most jöjjenek a feladatok, amikre emlékszem. (Találós kérdés: Minden évfolyam ugyanazt írta?)

Magyar

Bárki, bármit mondjon ez könnyű volt - egy része legalábbis -, csak nagyon hosszú. Szerintem a tippelgetős kérdések könnyűek voltak és a kifejtősök sem voltak nagyon nehezek. Kivételt képez ez alól a következő kettő és fél szöveg:
1. Gladiátoros: azért, mert itt annyi kifejtős kérdés volt, ami nem is volt mindig egyértelmű....
2. Zümm: ez az egész egy nagy baromság volt, szerintem. Alapból hosszú volt és néha már belezavarodtam. Ráadásul váltogatta a hülye cselekményidőt - úgy, hogy az nem volt jelezve...
3. Az én órám: igen, ebből a gyönyörű szövegrészletből valós a "nagyezsda", amit a fiú testvére nem talált a szótárban - nem csodálom, így én sem találtam. Mindenesetre örülök, hogy kiderült mit jelent. Viszont itt is volt néhány kérdés, amire csak a válaszokból lehetett felelni. (Valaki nem tudja, hogy mi volt a másik két orosz szó? xD)

Matek

Nem volt vele különösebb gond - tekintve, hogy én inkább az ellenőrző szerepét töltöttem be. Amin csodálkoztam, hogy nem volt benne annyi indoklásos, számolásos feladat, aminek örültem. Volt egy feladat - igazából kettő -, amit a végére hagytunk és utána a végén amikor visszatértünk inkább hagyni akartuk a fenébe xD De megcsináltuk, mert inkább csak egy feladat ne legyen kész, mint kettő.

Tehát a kompetencia felméréseknek annyi - én többet már nem írok. Viszont örülök, hogy tanultam még egy szót. 
Így már tudom oroszul: igen, nem, viszlát, szombat, remény.

100

Jubilálunk!

Igen, elérkeztünk a bűvös századik bejegyzéshez, ami semmitől sem különlegesebb, mint az eddigiek - az ok: nem is voltam felkészülve rá, hogy ez itt a csodás, kerek bejegyzésem lesz. Most jöjjenek az érdekességek.
Szóval akkor egy kis számadat:

  • 1524 - ennyien nézték meg eddig ezt a blogot
  • 598 - Magyarország
  • 264 - Oroszországi Föderáció
  • 212 - Németország
  • 170 - Egyesült Államok
  • 100 alatt - Egyesült Királyság; Franciaország; Ausztria; Hollandia; Lengyelország; Finnország; India; Brazília; Ukrajna
  • 208 - legnépszerűbb bejegyzés
Gondolom nem csak én lepődök meg, ha ránézek, hogy honnan nézik legtöbben a blogot - hiszen nincs mit nézni rajta, mármint szerintem. Persze a "szubóta"-s bejegyzésem nagyon nemzetközi lett, de azért mégse mondom azt, hogy "dászvidánya" minden bejegyzésem végén, tehát nem értem ezt a fajta érdeklődést. Please, if you are not Hungarian tell me: why visit my blog?
Persze még akkor is sokkal érthetőbb lenne, ha mondjuk angolul írnék bejegyzéseket, de talán majd néha úgy is írok. Főleg azért, mert kedden én angol szóbelizek, ami azért valljuk be tőlem nagy teljesítmény - nagyon izgulós vagyok és a családban nem igazán tudnak segíteni az aktív társalgásban.
Oh, tényleg, ha már így szóba jött az angol szóbeli, akkor vegyük lajstromba a következő hét szívásait:

  1. Hétfő; 1. óra - lehetséges történelem dolgozat
  2. Hétfő; 2. óra - ötpontos olvasás-ellenőrzés a Rómeó és Júliából (yep...)
  3. Hétfő; 4. óra - kompetenciából matek dolgozat 
  4. Hétfő; 6. óra - lehetséges kémia dolgozat (ha bepótoltatja velem)
  5. Kedd; 2. óra - lehetséges felelés földrajzból
  6. Kedd; 5. óra - nyelvtan dolgozat a alany-állítmány-tárgy-határozók-jelzők
  7. Kedd; 7. óra - angol szóbeli vizsga
  8. Szerda - kompetencia felmérés (leosztályozzák majd...)
  9. Csütörtök; 1. óra - angol szódoga az eddigiekből (érdekes lesz...)
  10. Csütörtök; 4-5. óra - lehetséges informatika dolgozat (az mostanában mindig lehetséges)
Remélem semmit sem hagytam ki, mert így is elég ramatyul néz ki... az a pár lehetséges megszűnhetne létezni, mint dolgozat. Szóval valahogy így állnék most jelenleg - és csak abban reménykedem, hogy nem kell túl sokat beszélnem, mert nem igazán tudom kinyitni a szám...
Térjünk át arra, hogy miért is nem tudom kinyitni a szám: szerdán begyulladt a fogam, ami átsugárzott a fülemre, tehát nem tudtam eldönteni akkor, hogy mim is fáj tulajdonképpen. Persze azóta kiderült, hogy a fogam gyulladt be, nagyon. Az a tény, hogy már nincs mi fájjon nem egészen pontos, ugyanis az idegek még mindig érzékenyek (reggel, este egy szem fájdalomcsillapító/gyulladáscsökkentő, hogy azért javuljon) és, ha nagyon kinyitom a szám akkor bizony fejben megütöm a magas C-t. Viszont, becsukni se tudom teljesen és ez okoz némi problémát; a nyelvemre pedig figyelnem kell, hogy ne menjen a foghelyre - tehát beszélni és csak simán létezni és érdekesen festek. (Mondjuk az angol tanárom azt mondta, hogyha nagyon fáj, akkor elhalaszthatjuk nekem - de egy gyógyszerrel megleszek, remélem. Már ha nem kérdez a fogorvosról, akkor mindig visszajön az emlék, hogy mit csináltak...) Mondjuk a fogorvosom - drága Tibor - azt mondta, hogy számíthatok arra, hogy még fájni fog a fogam helye, mert nagyon be volt gyulladva és három, szétálló gyökere volt annak a francos fogamnak.

Tomorrow

Holnap mivel gyereknap lesz, így elmegyünk és úgy teszünk, mintha most ünnepelnénk, de igazából majd két hét múlva a vidámparkban... De azért a holnapi napra sem mondhatnám azt, hogy nem egy szuper nap lesz - elvégre idén úgy élünk, hogy minden hónapban egyszer vagy moziba, vagy bowlingozni megyünk. Mivel gyereknap lesz, így mindkettő teljesül.
11:00-tól mienk az egyik bowling-pálya és az egyórás szórakozás.
13:30-tól pedig mehetünk nézni a Halálos iramban 6-ot :)
Aztán, esetleg mehetünk a Duna Plázába, hogy megnézzük a Csokoládé Fesztivált (ahol tervezem megenni a súlyom 5%-át)

Fül or fog?

Igen fájdalmas témát választottam a mai napra, ugyanis én ezzel szenvedtem végig az egész napomat - és most, hogy múlik a fájdalomcsillapító hatása, talán tenni kéne valamit... A rossz hír, hogy a dokibácsi délutános holnap, tehát addig (már ha bemegyek holnap) szenvedni fogok. A jó hír, hogy ezzel (már ha elmegyek) lehet, hogy megúszom az utolsó három hét közül az egyiket. (Igen, mindegy, hogy fül vagy fog, mindkét orvosom kiír...)
Remélem azért, hogy holnapra elmúlik és csak a stressz+állandó fülhallgató használat a ludas. Amúgy is azon gondolkoztam, hogy majd a nyári szünet elején megyek fogat húzatni - akkor nem kell sehova sietni, szenvedhetek itthon - tehát, ha valaki ezzel akar büntetni (hogy eddig még nem mentem el), akkor annak üzenném, hogy nem szeretem a hülye érzéstelenítőt és rettegek.

A matek tanár úgy kezdte a mai napot, hogy segítséget kért (vigyázat, rettentő nehéz feladat következik): Hogyan lehet megnyitni a kompetencia tesztfüzetét és javítókulcsát, hogy mindkettő látszódjon? Hogyan lehet megnyitni kétszer ugyanazt a lapot? => Igen, eme rém nehéz feladatot sikeresen vettük, bár nehézkesen indult a dolog.

Az angol vizsgán (írásbeli) jelenleg a harmadik helyen állok. Ami nem rossz! Így ToZó majd dicsérhet és szidhat egyben :D

Vizsga, kompetencia, TZ, R&J

A címben látható dolgok azok, amiket túl kell élnem még három (négy) héten keresztül. Aztán jöhet a látványos szenvedés, hogy márpedig én egyedül nem akarok Balatonon lenni, mert az borzalmas... Szóval eljátszadoztam tavaly a gondolattal, hogy jövőre (azaz idén) Balatonfüredre már egy hímnemű egyeddel megyek... Igen ám', de az a hímnemű egyed csak nem akar előkerülni, tehát megyek egyedül... Uncsi lesz és a siralmas nagyszülőkkel ruháimmal semmi esélyem se lesz - tekintve, hogy a nagypapám azt mondta, hogy 18. életévemig én egy nagy nulla vagyok és nekem nincs jogom fiúkkal barátkozni. Gáz, még gázabb, hogy 1; ez ellen semmit se tudok tenni, 2; nincsenek is lent korombeli fiúk.
Tavaly már néha csak azért mentem el Tapolcára, hogy lássak valaki fiatalt, de ott is a csupa-csupa nyugdíjas és babakocsis... Kibírom még egy évig, de nem értem, hogy miért nem érti meg senki a felnőttek közül, hogy nem fog hiányozni a Balaton - legalábbis egy ideig biztosan. Hiszen mit csinálhatok lent? Még csak az utca végében lakó nagymamámat sem látogathatom meg...
Szóval, ha választanom kéne a címben szereplő dolgok és a nyugdíjas találkozó között, akkor a címet választanám - ott legalább vannak barátaim, osztálytársaim. Szóval, ha valaki, esetleg úgy döntene, hogy meglátogat, akkor azt nagyon szívesen fogadom - bár csak az utca végében levő házban tudok bárkit is elszállásolni...
Az angol vizsgától (írásbeli) nem félek annyira, inkább csak a hallgatós-fogalmazós dologtól. A TZ-k nem sok vizet kavarnak, a kompetencia megint csak nem zavar (a matek kettes, a magyar négyes lesz) és még a R&J-től sem félek (ismerem annyira a történetet, hogy egy ötpontos feleletet megírjak belőle...)
Ami kiakaszt, hogy magyarból jövőhéten meg az utolsó héten is dolgozatot akar íratni a hülye tanár - én nekem meg akkor már a tököm is tele van, nem hogy még dolgozatot is írjak...
Megjelenik három könyv is a Könyvhéten, aminek helye már a betelt polcomon megvan. 1; 2; 3.
Annyira fáradt vagyok, hogy készítettem magamról egy csomó ritka szar képet xD Igen, néha megkérdezem magamtól, hogy normális vagyok-e. Senki se ijedjen meg, ezek csak az agymenéseim xD

суббота

A kedvenc napom: суббота vagyis "szubóta" (bár a valószínűsége, hogy ezt így is kell leírni elég kicsi, mindenesetre a naptárból ezt lehet kiolvasni) Ha ez tudod mit jelent, akkor tanultál oroszt.

Igen, mostanában nagyon rákaptam az orosz nyelvre - legfőképp a napokat tudnám leírni, kiejteni talán kettőt. Amiért is ez a "nap" címe, az egy naaaagyon egyszerű ok: az, az a nap, amikor semmire sem emlékszem és megnyugtató, hogy nincs suli. Tehát: szeretjük az oroszokat, és a hozzájuk közel élő hidegországokban nemzeteket. Igen, valahogy még nem sikerült rájönnöm, hogy az orosz és ukrán nyelv egész pontosan miben különbözik... 
Én idén akartam menni orosz nyelvre, de akkor egész nyáron be kellett volna pótolnom a lemaradtságomat és ha nem értem már az elején, akkor abból nem lesz semmi... Meg még tavaly év elején kacérkodtam a japán gondolatával, aztán pont lett másik szakköröm akkora. 
Szóval elég nekem a magyar, angol, német és délután-szülői orosz -> dalokat tudok xD

Ha már nyelv és angol, akkor: mégis mire használjuk a present perfect-et??? (Oké, dereng valami, de passiv szerkezetben kell betenni a mondatokat és fogalmam sincs hogyan fogjak neki...) Szóval, haladok, haladok. SZERDÁN angol írásbeli vizsgám van...

Ha már vizsga akkor dolgozatok és kompetencia: 
  • most szerdán: angol írásbeli-vizsga
  • most pénteken: irodalom ötpontos röpi a Rómeó és Júliából (bár még nem is vettük és még nem is ott tartunk...)
  • jövőhét szerda: kompetencia
  • jövőhét bármelyik nap: angol szóbeli-vizsga
Szóval, itt tartok, a teljes idegroncsság szélén... (ráadásul ilyen szó nincs is)
Valamint a "nem érdekel Ő" az sem halad valami fényesen, sőt...
Kínzás felsőfokon. Mindig amikor már lemondok Róla, akkor kiderül róla valami, új képet látok róla vagy egyszerűen valaki rákérdez, hogy mi van vele...

Most akarom a szombatom!